†corymbus, i, hn. [= korumbos ]

valamely tárgynak teteje, bütüje, végső része; innen

1) t. corymbi, a hajó orra és hátulja (rendesen aranyozott gömbbel diszített) végső bütüi.

2) átv. ért. || a) a csecs bimbója; b) a repkény, borostyán s más hasonló növények virág- és gyümölcsgerezdje, repkénycsomóta.