culmen, inis, kn. [cello]

(többnyire költ. és újk.) legfelsőbb pontja valaminek (a mi felálló, de nem szükségesképpen hegyes, rokon ezekkel: columen, columna; vesd ö. cacumen), tető: cc. Alpium, c. summum hominis, feje teteje; c. tecti, a fedél teteje, ormója; átv. ért. c. fortunae, omnium rerum, tetőpont, (költ.) culmus, szár.