cunctor, álszenv. 1. (ősk. igy is to, 1. ) k.

halogat, haboz, tétováz, késedelmez, hosszasan fontolgat s magát még se tudja elhatározni (majd mindig roszalólag, vesd ö. moror): bellum Fabius gessit cunctando; c. diutius in vita; ritkán határtalan módban levő más igével, non c. profiteri, nem tartózkodom megvallani; vos cc. quid faciatis, haboztok, szintigy, non c. quin etc.