D. v. d.

a) = Decimus (előnév), ritkábban, dies, deus, divus, dominus; kettősével D.D. e helyett dono (donum), dedit, hármasával pedig D.D.D. = dat, donat, dedicat (szokott fölszentelési forma). Des. = designatus; b) mint számjegy D. (IC-ből összeolvadva) = ötszáz. Feliratokon: D. D. = Decurionum Decreto; D. M. = Dis Manibus; D. N. (többesben: DD. NN.) = Dominus Noster; D. S. P. = De suo posuit; D. S. S. = De Senatus Sententia. (A régi kéziratokban küln. szók végén sokszor t áll helyette, de megfordítva is; pl. haut, ed, e helyett: haud, et váltakozik t, r, 1 és s betükkel, vesd ö. quadra és quatuor, apor és apud, lacrima és dakruma, Claudius és Clausus).