damno, 1.

1) valami büntetésre, küln. pénzbirságra itél, innen átalán elitél, kárhoztat, bünösnek mond: d. reum; d. aliquem furti, lopásért, ambitus, igy is; crimine ambitus, és illo crimine; d. aliquem de majestate, de vi. A büntetés eképp van jelölve: d. aliquem capite, pecunia, v. capitis, pecuniae, igy is: ad bestias, vadállattal küzdésre, in metalla, bányamunkára; (ritkán) causa judicata et damnata, melyben a vádlottat elitélték. Innen A) mint nem törvénykezési msz., valakit valamiben bünösnek mond, valamiért kárhoztat: d. aliquem stultitiae. B) (költ.) valamire kárhoztat, valaminek átalad, feláldoz, aliquem morti. C) elvet, megvet, roszal, ea quae non intelligas.

2) valakit valamire kötelez, elkötelez, a) végrendelet által: damnatus aliquid dare; b) damnari voti (ritkán: voto), sajátl. valamely kérés alkalmával tett fogadás betöltésére köteleztetni a kérést beteljesedve látni.

3) (ritkán) panaszló félről, valakinek elítéltetését eszközli: is eum sua lege damnavit.