damnum, i, kn.

1) veszteség, kár (küln. vagyonbeli, és önmagunk okozta, vesd ö. detrimentum): accipere, facere, contrahere d., kárt szenvedni, bajba, betegségbe esni; damno duarum cohortium, két cohors (gyalog csapat) elvesztésével v. feláldozásával; d. naturae, természetes hiány v. fogyatkozás. Innen (költ.) A) az elveszett tárgy: volat circa dd. sua. B) a veszteséget okozó személy (kéjhölgyről). C) fogyatkozás, apadás, lunae, dd. coelestia, az idő repülése.

2) küln. msz. pénzbirság, bündíj, lakolás.