declamatio, onis, nn. [declamo]

1) elvontan, szavalás, beszéd-gyakorlás, szónoki előadásban gyakorlás (költött vagy gyakorlás kedveért elővett perbeli beszélés, valakinek vezérlete alatt).

2) összerüen, gyakorlatul kidolgozott beszéde vagy a tanítványnak, melyet aztán a tanító megbirált és kiigazított vagy magának a tanítónak a tanítványok számára példányul, tehát «gyakorlati beszéd» v. «példánybeszéd». B) feladat, az ily gyakorlatok tárgya, vázlata.

3) heves és hangos beszélgetés, czivódás, contendere vulgari d.