deficio, feci, fectum, 3. [defacio]

k. sajátl. (magát) valamitől megszabadítja,

1) magát valamely összeköttetéstől v. társaságtól elszakasztja, valakitől v. valamitől elpártol, -szakad, eláll: d. a rege, ab amicitia populi Romani; d. ad aliquem, valakitől elállva más párthoz szegődik; átv. ért. d. a virtute, a se, magához hűtelen lesz.

2) hiányzani kezd, fogy, el fogy, hiányzik: A) önállóan: vires, pecunia d.; memoria d. hibáz, csal, d. animo, elveszti kedvét, bátorságát, néha önállóan: d. ugyanazon jelentésben; d. pugnando, lehagy a harcczal, ernyedten viszi; multi bellis defecerant, elgyengültek, erőtlenedtek; luna, sol d., fogyatkozik; (újk.) in hac voce defecit, e szóval halt meg. B) a személy kijelölésével, ki valamiből kifogy, kinek valamije hiányzik, elfogyott stb. elfogy, hijával van, aliquem v. alicui, vires, dies, tela nos v. nobis dd.; deficior re, valaminek hiányával vagy szűkében vagyok; (költ.) non me deficiet rogitare, nem szünöm meg kérdeni. C) szenv. valaminek hiánya miatt gyengül, erőtlenedik; igy: membra deficiuntur, elgyengülnek (táplálék hiánya miatt), elsoványkoznak; szónokról, defici, a lélekzetet elveszti, küln. vénség miatti gyengülésről; innen r. defectus, mint mn. kf. és ff. gyenge, erőtlen. D) fogyatkozás v. hiány miatt cserben hagy, currus d.; igy küln. nem fizető adósról; ezért: defecta nomina, veszendő, felhajthatatlan követelések.