deinceps, ih. [deincapio]

szakadatlan sorral (következéssel); egymásután sorban, rendre, ugy térben (trunci d. constituti), mint időben (reliqui d. dies) és sorozatról, (ut d. accubant, canerent); d. interreges, az egymás mtán következő interrexek, néha elészámlálás rendén továbbá, ezután. Mint mn. deinceps, cipitis utána következő; deincipite die más nap (újk.).