duplex, icis, mn. [duoplico]

1) (sajátl. kettőbe hajtott, -ránczolt) kettős, kétrétü, miből kettő van (vesd ö. anceps, duplus): d. pars, fossa; tabellae dd., két levélből álló.

2) A) (költ. és újk.) két részre osztott, hasított, két részből álló, folium, lex. B) (költ.) = ambo, dd. palmae. C) vastag, durva, pannus, amiculum. D) (újk.) duplus, két akkora, kétannyi: d. frumentum, kettős részlet; szintígy: d. stipendium.

3) átv. ért. A) (költ.) kétszinü, álnok, Ulysses. B) (újk.) kétértelmü, verba.