duplicatio, onis, nn. [duplico]
(újk.) megkettőztetés, kettőzés. Küln. msz. a) számtanban: kettővel szorzás, kétszerezés; b) jogtud. kifogás megczáfolása új kifogással, viszontválasz; c) a szónoklattanban = anadiplosis, l. ezt.