dupondius, ii, hn. v. -dium, ii, kn. [duopondo]

2 as,

1) mint pénz, erant asses, dupondii; így aztán csekély összeg jelölésében «két garas»; si d. tuus ageretur, ha a te két garasod forogna kérdésben; és (újk.) átalán megvetendő csekélység, szót sem érdemlő kicsinység: quum coepi, matrem meam dupondii non facio, édes anyámat se veszem számba; numera mapalia (a kunyhókat) nemo dupondii evadet, a kik kijőnek, egy sem ér egy batkát. Innen átv. ért. kezdő, ujoncz.

||2) mint hosszmérték, két láb.