dure és driter, ih. kf. és ff. [durus]

1) keményen (ha tapogatjuk).

2) átv. ért. A) a hallérzékre vagy az izlésre vonatkozólag, durván, keményen, otrombán, parasztosan; a müvészetben stb. feszesen, mereven, kellemetlenül. B) az életmódról, szigoruan, edzetten. C) mások iránti magaviseletre nézve, szigorral, keményen, érzéketlenül. D) res durius cadunt, balul, roszul ütnek ki.