ebrius, mn.

1) ittas, részeg (ideiglenes állapotot jelent, vesd ö. ebriosus), homo; (költ.) ee. vestigia, verba, az ittasnak nyomai, szavai, e. nox, melyen megittasodtak. Innen (költ.) átv. ért. ebrius dulci fortuna, mámoros, a szerencse miatt megkábult; ocelli ee., szerelem-ittas szemek.

2) a ki annyit ivott, mennyi csak fért belé: satur atque e.; innen (költ.) ebrius sanguine civium, jóllakott.

3) (költ.) gazdag, bőséges, dús, cna.