ecce [e két mutató szócskából: ec v. e és ce ]

ih. nyomatékos odamutatás azon tárgyra, mely különös figyelmet érdemel, ime, imhol;

1) valami jelenlévőről: e. video senem quem quaero; e. mihi obviam venit; (t. sz.) e. me, ime itt vagyok, szintígy: e. odium meum.

2) valami váratlanról és meglepőről: e. tibi consul, praetor nova edicta proponunt; e. ad me venit homo; e. autem repente abiit; e. tibi nuncius, imhol jön neked hirtelen a tudósítás, szintígy: e. tuae literae; e. me nullum senem (Pl.), imhol el vagyok veszve.

3) is, ille, iste névmásokkal gyakran egy szóvá olvadva mint tsz. fordul elő: alanye. ecca, eccilla, eccillud; tárgye. eccum, eccam, eccillum, eccillam, eccistam, és t. eccos, im’ ő, im’ ők, im’ amazok stb.