abruptus, mn. kf. és ff. [abrumpo]

sajátl. elszakított, -szakadt,

1) meredek, hozzáférhetetlen; locus, saxa; in abruptum, le a mélységbe.

2) átv. ért. a) a. contumacia, makacs dacz, per abrupta, makacs, daczos magaviselet által. b) procellae aa., szilaj viharok. c) a. sermonis genus, tördelt, rövid; initia, kellő bévezetés nélküli.