excelsus, mn. kf. és ff.

1) magasra felnyúló, emelkedő (mások felett, vesd ö. celsus és altus), mons, statua; in excelso esse, a magasban, in excelsum emicare, fölfelé, magasba.

2) átv. ért. magasztos, fönséges, érzeményről, animus, homo; rangról, méltóságról, kitünő, locus, fastigium; in excelso (vitam agere stb.), magas polczon, nagy tisztességben; orator e., irályára nézve magasztos.