fabricor, álszenv. 1. (költ. és újk. így is -co, 1. ) [faber]

1) kemény anyagból mesterségesen készít, farag, kovácsol s több efféle: f. signa, naves, gladium.

2) átalán megkészít, képez, csinál, alkot: natura fabricata est sensus nostros mentemque et totam constructionem hominis; f. verba. Innen átv. ért. valamit, küln. valami roszat kigondol, kohol, dolum.