facetiae, arum, nn. t. (ősk. és újk. még e.-ben -tia, ae, nn. ) [facetus]

1) finom és jókedvü élcz, víg és élczes tréfa, eleven és mívelt ötlet s több efféle (vesd ö. dicacitas, cavillatio, sales): sales in dicendo multum valent, quorum duo sunt genera, unum facetiarum, alterum dicacitatis. Utetur orator utroque: sed altero in narrando aliquid venuste, altero in jaciendo mittendoque ridiculo» (Cic.); asperae ff.

2) (színk.) a) kellem, szépség. b) okos magaviselet, okos csiny, kedvesség.