facetus, mn. kf. és ff. [hihetően factus helyett ebből : facio ]

1) (ősk. és újk.) jó állásu, csinos, pes.

2) (költ.) a külsőről v. magaviseletről, takaros, kellemes v. finom, ékes, módos: f. mulier, vir f. et magnificus; f. tunicis subductis, ki divat uracsnak akar tartatni az által, hogy sat.

3) beszédről, finom, élczes, kedélyes, tréfás, homo f. et urbanus, genus jocandi f.