facies, ei, nn. [hihetően ebből facio ]

1) alak, külső forma, testalkat s több efféle, alicuius. Innen A) valaminek külsője, tekintet, forma, alak: f. arboris, vehiculi; turba insignis sordibus et facie reorum; haec f. Trojae, quum caperetur, erat; facies urbis inmutata erat in montis faciem, ugy hogy ― olyannak látszott, mint egy hegy; legatus secum attulerat faciem senatus, a senatust képviselte; ad istam faciem est morbus, olyannak látszik a betegség, a betegség afféle. B) (Tac.) valaminek színe ellentétben a valósággal, facie consilii publici. C) nem, faj: plures eloquentiae ff.

2) emberi arcz, ábrázat (átalán, vesd ö. os és vultus): facies homini tantum, ceteris os aut rostra (Plin.); in f. vultuque inerat vecordia; f. egregia, liberalis; nosse aliquem de f., színről színre.