facilis, e, mn. kf. és ff. [facio]

sajátl. megtehető, lehetséges,

1) könnyü, a mit könnyen meg lehet tenni (vesd ö. levis), semmi fáradsággal v. nehézséggel, nem járó, res, causa, ascensus, defensio; victus f., könnyen megszerezhető, favor f., könnyen megnyerhető, (költ.) f. somnus, mely könnyen meglep; illud erat f. ad credendum, hoc erat f. dictu, könnyen hihető, elmondható; fordul elő még (többnyire költ. és újk.) határozatlan móddal kapcsolatban is, facilis corrumpi, könnyen megvesztegethető; pons facillimae custodiae, könnyen őrizhető: res est in (ex, de) facili, könnyü. Innen A) a mi valamire könnyen használható, kényelmes, alkalmas: campus facilis operi, melyen könnyen építhetni ostromló sánczokat, divisui, könnyen osztható. B) személyről, a kit valamire könnyen rá lehet venni, hajlandó, kész: f. bello harczvágyó.

2) oly személyről, ki valamit könnyen s gyakorlottsággal hajt végre, ügyes, jártas: f. et expeditus ad dicendum, facilis sermone Graeco; faciles victu, kik kényelmes életet élnek, élelmöket könnyen megkeresik.

3) jellemről, barátságos, engedékeny, kész, szíves, v. fejedelmekről s több effélékről: nyájas, kimélő, közelíthető, leereszkedő, szelid, kegyes: benignus et f., lenis et f.; f. in hominibus audiendis admittendisque; mores ff., dii ff. in tua vota (költ.).

4) sorsról s több efféléről, kedvező, szerencsés, fortunae, res.