facilitas, atis, nn. [facilis]
1) könnyüség, a) (újk.) mint annak sajátsága a mit könnyen meg lehet dolgozni, munkálni, soli. b) mint annak sajátsága, a ki könnyen v. szivesen megtesz valamit, hajlandóság, készség: f. audiendi Küln. f. aetatis puerilis tanulékonyság, felfogásbeli könnyüség, f. oris, könnyü kiejtés; még előadásbeli gyakorlottság, készség, kifejezésbeli könnyüség, f. extemporalis.
2) barátságosság, szivesség, előzékenység vagy előbbkelőkről, nyájas leereszkedés, közelíthetőség: comitas et f., f. et humanitas; f. sermonis.
*3) (újk.) könnyelmüség. Suet. Cl. 29.