1. factus, mn. kf. [r. facio ]

1) csinált, tett: factius nihilo facit (Pl.) nem teszi azért inkább megtetté (mint a mennyire már meg van téve) semmit se használ neki.

2) feldolgozott, argentum; átv. ért. oratio f., kidolgozott; személyről mivelt (költ.) homo ad unguem factus, derék, tökéletes.