faex, cis, nn.

1) megforrt folyadék szálladéka, salak, seprő: poti faece tenus cadi. Innen sajátlanul A) = faecula. B) lé, becsinált sürü leve. C) üledék, száraz anyagok maradványa, pl. f. salis.

2) átv. ért. valaminek legrosszabb, legaljasabb része: f. populi, nép sepredéke; tu quidem de f. hauris, csak a legroszabb szónokokról beszélsz.