fama, ae, nn. [fhmh ]

1) hír, monda, az emberek száján forgó pletyka, hagyomány: a Brundusio nulla adhuc f. venerat; f. est (tenet, fert), az a hire, nunciat, hirlik; f. de re aliqua, néha így is: rei alicuius, valamiről; fama percrebuit illum a Caesare obsideri.

2) közvélemény, nép szava: f. et opinio hominum, f. popularis, f. forensis. Küln. valaki hire, nagyon ritkán (költ.) rosz hirről, rendszerint jó hir-név, hiresség, dicsőség s több efféle: f. et existimatio alicuius; f. ejus agitur, hire van koczkáztatva, f. dicendi, eloquentiae, ékesszólás hire; quaerere f., magának hirt szerezni, hirre vergődni; damnum famae; pertinet hoc ad f. populi Romani, dicsőség.