fas, kn. (csak e. alanye. és tárgye.-ben )

1) a mi az isteni törvényekkel (és pedig mindazokkal, melyek a vallásos tiszta szabályokban és rendeletekben foglaltatnak, úgy szintén azokkal, melyeket az erkölcsi érzés minden emberben belső természetéből folyó törvényeknek nyilvánít) megegyez, tehát az isteni igazság v. törvény, a kötelesség, mint az istenek akarata, az isteni rendeletek (ellentét: jus): jus ac f. omne delere, emberi és isteni törvényeket lábbal tapodni; contra f., auspicia, religiones; nihil quod aut per naturam f. sit aut per leges liceat. Innen A) átalán helyes, illő, kötelességszerü, szabados: huic legi abrogari non f. est; si hoc est f. dictu; leporem gustare f. non putant; ultra f. (költ.), több mint a mennyi illik. Innen átalán szabad, megengedett; küln. a törvénykezési napokon megengedett törvényes cselekményről, szabad törvényt látni, igazságot formaszerüen kiszolgáltatni; quando rex comitiavit fas. B) (újk.) nem szorosan = jus, jog: f. gentium, patriae, armorum.

2) istenek által rendelt, istenek akarata: non est f. Germanos superare; si cadere f. (költ.), hogy elessem. Innen még sors, végzet.