fastidium, ii, kn. [rokon ezzel : affatim ]

1) undor, utálat, csömör (jóllakásból v. ráunásból, vesd ö. taedium), átalán akármi éldelet iránt: cibi satietas et f.

2) átv. ért. A) lelki utálat és undor, idegenség, megvetés, lenézés s több efféle: hoc est delicatissimi fastidii, nagyon elkényeztetett izlésre mutat; f. rerum domesticarum, a honiak megvetése; esse in fastidio, megvetésben lenni; még többesben is, ferre ff. alicuius. B) uriaskodás, dölyfös kevélység, f. et arrogantia, f. et contumacia. C) küln. gáncsoskodó finnyásság, fitymálás, kényes és elkényeztetett izlés fitogtatása, tulszigorú és kicsinykedő hibakeresés valaminek megitélésében; így: fastidium audiendi; dixisti non tam ea, quae recta essent probari, quam quae prava, fastidiis adhaerescere, tulságosan finnyás roszalásra talál; spectatoris superbi fastidia, kényes közönség fitymálása; átv. ért. növények kényes természetéről is.