fastigium, ii, kn.

1) ormó, csúcs házon: utilitatem templi fastigii dignitas consecuta est.

2) átalán legfelső része, hegye, teteje valaminek: colles pari altitudinis fastigio oppidum cingebant, egyenlő magas tetejű; opus nondum aquae fastigium aequabat, még nem érte el a viz szinét. Innen *(költ.) mélység, scrobis.

3) menedékesség, lejtősség: ab oppido declivis locus tenui fastigio vergebat, szintígy molli f., csekély, lassankénti lankássággal.

4) átv. ért. A) tetőpont, legfelső fok; stare in summo f. eloquentiae; poesis ab Homero tantum f. accepit, emelkedés; summa rerum ff. (költ.), az események főpontjai. B) azon méltóság, helyezet, állás, fok, melyen valaki rangjánál fogva áll stb., dictaturae f. semper altius fuit; f. consulare: curatio altior suo fastigio, oly dolog, mely az ő állásához képest igen nagy volt; f. humanum, az ember helyzete, állása, az emberi körülmények; cives ejusdem fastigii, ugyanazon rangú; privatum f., magános ember (hivatal nélküli) állása.

5) nyelvt. ékezet, ék.