fastigo, 1.

1) (ritkán s csak újk.) meghegyez, folia.

2) visszahozólag f. se, v. szenv. fastigari, menedékesen emelkedik vagy lejt; innen r. fastigatus, harántékos, menedékes, collis, testudo.

3) ékezetet vesz fel. Ez igének némelyek felveszik e formáját is, fastigio, a melynek aztán r. fastigiatus, ugyane jelentéssel.