1. fastus, mn. [for]

1) a melyen szabad beszélni, szólani, dies fasti, azon napok, melyeken a proetor itéletet mondhatott.

2) fn. fasti, orum, hn. t. azon jegyzék, melyben a dies fasti napok voltak feljegyezve. A közéletre nézve ezen oly fontos jegyzéket sokáig csak a patriciusok ismerték, mígnem Cn. Flavius Kr. e. 305-ben közre bocsátotta. Majd ezen jegyzék lassanként megszaporodván és megnagyobbodván, a római naptár lett belőle, melyben az ünnepnapok s több effélék is fel voltak jegyezve: corrigere ff., referre aliquid in ff., tollere diem de ff. suis. Ezen naptár után adta Ovidius egyik költeményének e czimet: fasti (ünnepnaptár). Ezen kivül volt még későbbre egy ff. Capitolini v. consulares nevü névjegyzéke a főbb tisztviselőknek minden évre Kr. e. 508-tól kezdve egész 354-ig Kr. u.; ff. triumphales, azok névjegyzéke volt, a kik triumphust (diadalmenetet) tartottak.