1. fatuus, mn.
vizeszű, balga, együgyü, boldogtalan: f. et amens, monitor non f.; fn. a) fatuus, i, hn. együgyü ember, dőre magaviseletű bolond; b) fatuus, i, hn. és fatua, ae, nn. mulattató bolond, a ki természetes higvelejüségével mulattat; a római főurak tartottak ilyeneket. Tárgyakról fonák, unalmas, izetlen, bolond; így átv. ért. (költ.) ételekről izetlen.