fauces, ium, nn. t. (költ. e. hat. esetben is fauce )

1) a gégének felső szűk része, innen névk. gége, torok: summum gulae vocantur ff.; sitis tenet (urget) ff.; (költ.) fauce improba incitatus torkosság, nagyétüség. Innen átv. ért. eripere aliquem ex ff. alicuius (gyilkos, ellenség s több efféle torkából), urbem ex ff. belli a háború legnagyobb veszélyéből.

2) (költ.) nyak, a torok kivülről: prehendere ff. alicui, secare ff.; közm. faucibus teneor (premor), «szorul a kapcza».

3) átv. ért. A) szűk utszoros, bejárás, völgytorok: ff. portae, saltus, specus, ff. portus, szűk bejárás; ff. montis, tűzokádó hegy tölcsére (nyilása), Corinthus sita in ff. Graeciae, földszoros; (költ.) a circusbeli sorompók. B) (költ.) hasadék, nyilás, terrae ff.