faustus, i, hn. [faveo]

1) mn. sajátl. jó, kedvező, szerencsés, szerencsét hozó, áldott, örvendetes (vesd ö. felix; az istenek kegyelméről vesd ö. prosper): f. omen, illa ff. huic urbi; quod bonum, faustum, felix, fortunatum sit! dies f.

2) római melléknév, melyen ismeretesbek: L. Corn. Sulla F., a dictator fia. Fausta, Sulla egyik leánya, Miló neje. Innen: A) Faustinus, mn. Faustus-féle, és ettől Faustina, ae, nn. Antoninus Pius császár neje és azonos nevű leánya, a Marcus Aurelius neje; ettől: Faustinianus, mn. Faustina-féle. ― B) Faustianus, mn. Faustus-féle, ager, vinum.