fautor (elavulva így is : favitor ), oris, hn. és -trix, icis, nn. [faveo]

pártfogó, kegyelő, elősegítő, védő stb. v. -nő: f. dignitatis alicuius; studiosi et ff. victoriae illius, a kik neki győzelmet kivántak; f. nobilitatis, a nemesség párthive, a ki a nemesség részén van; (ritkán) fautorem esse accusationi, a panasznak sükert óhajtani, kedvezni annak; önállóan küln. szinházbeli tapsoló, tapsoncz.