faveo, favi, fautum, 2.

1) kedvez, kegyel, elősegit: f. alicui, dignitati ejus; favetur ei, kedveznek neki; non plus patriae quam gloriae alicuius f., törekszik használni; f. sententiae alicuius, helyesel, pártol, rebus alicuius, valakivel tart.

2) önállóan: judices ut faveant rogamus; Phoebe, fave, légy kegyelmes hozzánk. Küln. A) tetszését v. helyeslését nyilvánítja: clamor qualis ex insperato faventium esse solet. B) msz. áldozatok s más vallásos cselekvények alkalmával, f. lingua, jó jel kedviért beszédére vígyáz, őrizkedik mindentől, a mi rosz jelt foglalhatna magába, ezért vagy csak jó jelű beszédet folytat (= dicere bona verba), vagy pedig egészen hallgat; rendszerint, favete linguis, mint felszólítás a jelenlevőkhez; favete linguis animisque, tartóztassátok el magatokat illetlen szavaktól és gondolatoktól. C) (költ. ritkán) óhajt, vágyik, spectare, se adscribi.