favonius, ii, hn.

1) nyugoti szél, melynek megindulása küln. februariusban Olaszországra nézve a tavasz kezdetét jelentette. Innen favonius, mn. könnyen (mint a szellő) keletkező, odium.

2) római sajátnév; ismeretes M. Fav. a Cato majmolója; innen Favonianus, mn. valamely Fav. után elnevezett, pira.