fax, acis, nn.

1) fáklya, szövétnek, átalán szurokfenyő- vagy más szurkos faforgács: comparare f. ad imflammandam urbem; exstinguere f., kioltani. Mivel lakodalom alkalmával a menyasszonyt fáklyával (ff. nuptiales, maritae költ.) szokták volt a vőlegény házához haza kisérni és szintén, legalább régebben temetéseken is fáklyát gyujtottak, innen f. jelent néha menyegzőt és temetést; inter utramque facem viximus insignes.

2) átv. ért. A) az égitestek, légtünemények világításáról: Phoebi f.; f. noctiluca, a hold tányéra; ff. per coelum lapsae, hulló csillagok; caelestes, nocturnae ff. B) mindenről, mi csak a tűzhez hasonló hatást idéz elő, küln. a mi a szenvedélyt, kivánságot s több effélét lángra gyujtja: ff. dicendi, tüzes ékesszólás, szenvedélyes és tüzes előadás, ellenben verborum quasdam faces admovere alicui valakit fenyegető szavakkal illetni; faces addere (subdere) alicui v. animo alicuius valakit ingerelni; faces incendiorum, belli az égés, a háború okozója, ellenben facem praeferre bello (költ.), a háború fáklyáját meggyujtani; f. mutua (költ.) kölcsönös szerelmi láng; dolorum ff., égető fájdalmak; corporum facibus inflammamur ad cupiditates. C) fényes, ragyogó tárgy, küln. (költ.) faces ragyogó, tüzes, szép szemek.