1. felix, icis, mn. kf. és ff. [rokon ezzel fetus s több efféle]

1) (ritkán) termékeny, bőtermő, arbor, regio.

2) (többnyire költ.) áldáshozó, szerencsehozó vagy jós: quod bonum, f., faustum sit! omen f.; o dea sis f. (költ.), kegyelmes, kegyes.

3) boldog: Sulla omnium felicissimus; ab (-ra, -re nézve) omni laude felicior; f. in retinendo; secula ff., (költ. és újk.) felix cerebri, az vgyra nézve, értelmes, értelemmel gazdag; (költ.) felicior ferrum armare veneno, a mi illeti. Innen Felix; mint vezetéknév, a «Boldog» (ujmagyar «Bódog»).

4) szerencsés: a) a szerencsétől kegyelt, megáldott, gazdag; b) szerencsés eredményü, jól sikerült, szerencsésen megnyert.

5) áldott a) gyógyerejü, gyógyhatásu. b) örvendeztető, üdítő. c) termékenyítő.