fenum (v. foenum), i, kn. [rokon ezzel : fetus]

széna; közm. fenum esse, szénát rágni, ostobának («szamárnak») lenni, és habet fenum in cornu, eszeveszett, dühös (mivel a döfős ökörnek szarvára szénát szoktak volt kötni); átv. ért. fenum graecum = thlis, bakszarvu lepkeszeg, bakszarvu fű, görög széna, fenőgrék, trigonella foenum graecum L.