ferus, mn. [fhr = qho ]

1) vad, (ellentét: cicur, mansuetus, szelíd), meg nem szelidített: bestiae aut cicures aut ff.; ff. arbores, fructus; loca ff. meg nem müvelt. Innen fn. A) fera, ae, nn. a) vadállat, vad. b) (újk.) vadhús ferina. B) ferus, i, hn. (költ.) = fera a).

2) átv. ért. az erkölcsről és jellemről, A) vad, kegyetlen, kemény, hostis, homo; immanis et f., barbarus ac f.; (költ.) hiems, diluvies, iszonyatos, rettentő. B) nyers, faragatlan, buta; vita agrestis et f.; victus f., állatias életmód.