1. festino, 1.

1) k. siet, valahová sietve megy: quo festinas? átv. ért. oratio f. ad factum ejus singulare.

2) cs. valamit sürget, siettet, valamivel siet, szaporán és sietve tesz (erősebb mint propero, innen gyakran roszaló értelemben is): festino migrare, componere lites; f. aliquid; (költ.) f. fugam, sietve fut, f. poenam, a büntetéssel siet, siet büntetni; f. mortem in se, magát szaporán megöli; virgines non festinantur (Tac.) nem adják korán férjhez.

3) önállóan, sietve tolakodik, «sürög»; falsi ac festinantes, képmutatással és sürögve.