1. festus, mn.

[rokon ezzel: feriae, mely szó az ünnepnapokat mint szünnapokat jelöli, mig solemnia azt a mi bennök ünnepélyes, festi dies, pedig azt jelöli, a mi azokban örvendetes] ünnepies, ünnepélyes, vallásos ünnephez tartozó, dies f., (költ.) f. lux, tempus; f. clamor, dapes, licentia, az ünnepnapi lárma stb. Innen fn. festum, i, kn. (költ.), ünnep, ünnepnap, ünnepély; küln. ünnepi v. ünnepélyes lakoma, vendégség.