fibula, ae, nn. [e helyett figibula, ebből : figo]

minden, a mivel két tárgyat összeakasztani vagy összetartani lehet csat, kapocs, tű, eszkába: f. coercet vestem; trabes binis utrimque ff. distinebantur. Küln. mint sebészeti msz. a) sebek széleinek göcsölt összevarrása (ellent. sutura, a sajátképpi összevarrás). b) a férfi nemzőrészének bőrén áthúzott kapcsos tű, a mely a közösülést lehetetlenné teszi; alicui fibulam imponere; innen képes beszédben, voluntariis delictis laxare fibulam; továbbá, mint msz. a szónoklat és nyelvtanban a) hatós zármondat vagy erős indok. b) kapcsoló szó.