fremo, ui, itum, 3.

1) k. suhog, zuhog, zúg, csörtet, zajg, zong, lármáz, küln. egy rakás emberről, egymás közt beszélget, zajong, zúg, vagy fenhangon egyszerre kiált; ventus, mare f.; leo, lupus f., ordít, vonít; equus f., tüsszög, horkol; omnes magno clamore ff., fenhangon kiáltanak; cuncti Dardanidae simul ore ff., egymás közt beszélgetve és fenhangon kiáltva nyilváníták helyeslésöket; fremant omnes liceat, ha mindjárt mindnyájan elégületlenül zúgnak is rá.

2) cs. hevesen és ismételve mondogat, kiált (küln. többekről, kik egymás közt valamiről beszélnek): (költ.) f. arma, fegyverre kiált; omnes eadem ff., mindnyájan ugyanazt mondják; Arrius consulatum sibi ereptum f., mindig arról beszél, hogy stb., mindegyre mondogatja.