2. frons, tis, nn.

1) homlok (küln. az emberé, de állaté is): contrahere, adducere frontem, ránczolni, remittere, explicare f., kisimítani, kideríteni; ferire frontem, megütni a homlokot.

2) homlok és átalán ábrázat, mint az érzés és lelki állapot tükre: fera f. et vultus; fronte occultare sententiam; f. laeta, sollicita. Küln. A) szemérem, erkölcsösség. B) orczátlanság, szemtelenség: f. proterva; f. urbana, a városiak szokott bátorsága. C) külszin, látszat, külső minőség: sed utrum fronte an mente ei studeat, dubitatur; f. prima decipit multos.

3) valaminek eleje, nyilt oldala, homlokfal, homlokzat s több efféle: f. aedium, parietum, navium; collis frontem leviter fastigatus, előlről; una f. contra hostem castra muniunt; aequa fronte ad pugnam procedere, arczvonalban, csatarendben; dextra f., a csatarend jobb szárnyán; gyakran a fronte, előlről, szembe. Innen A) könyvtekercs széle. B) földmérésnél szélesség, mille pedes in fronte.