frustror, álszenv. 1. és (ősk. és újk. ) -stro, 1. [frustra]

1) (újk.) eredménytelenné, hasztalanná tesz valamit, meghiusít: f. laborem; rami arborum frustrantur ictus; inceptus clamor f. hiantes, a kiabálás tátott szájakban elhal.

2) áltat, ámít, csal, rászed, hiteget, bolondít, f. alios, spem mercantium; spes eum f.