fulgur, uris, kn. [fulgeo]
1) villámlás, (vesd ö. fulmen): coeli ff.; consultus de f.
2) (költ.) = fulmen: ff. summos feriunt montes, condere f., a villám ütötte tárgyat (vagy helyet) eltemetni (vallásos cselekedet), mely hely azután bidentalla lett.
3) (ősk., költ. és újk.) = fulgor: f. solis flammai.