fulguro, 1. [fulgur]
(ritkán)
1) k. villámlik: Jove tonante, fulgurante; átv. ért. (újk.) vis eloquentiae f. sujtó nagy hatása van.
2) villog, tündöklik, csillog a) aurum fulgurans, ignis oculis f. b) átv. ért. beszédről, ékesszólásról: kitünik, tündököl.
||3) villogtat, coruscationem, villámot szór.