fulmen, inis, kn. [fulgeo]

1) villám, a mennyiben lev. beüt, mennykő (vesd ö. fulgur): deflagrare ictu fulminis; emittere f.

2) átv. ért. minden, a mi rendkivüli és rémítő módon sujt, lecsap stb., a mi hirtelen és nagy erővel áll elő, contemnere ff. fortunae, a sors csapásait; ff. verborum meorum; metus tanti fulminis, váratlan nagy szerencsétlenségtől; duo ff. belli, a két Scipióról; apri f. habent in dentibus, megsemmisítő erő; f. dictatorium, a dictator minden ellenállást lesujtó hatalma.